„Az igazi örökség nem tárgyakban mérhető, hanem életekben, amelyeket jobbá tettünk.”

Alapítványunk történetében volt egy időszak, amikor minden kilátástalannak tűnt. Hosszú éveken át dolgoztunk együtt egy külföldi csapattal, ám amikor olyan feltételeket akartak ránk kényszeríteni, amelyek nem egyeztek az elveinkkel, úgy éreztem, a tanya sorsa veszélybe került. Akkoriban minden támogatás elapadt, és szinte lehetetlennek tűnt folytatni a munkát.

Ekkor ismertem meg Lechner Thomast.
Ő volt az, aki mellém állt a legnehezebb pillanatokban. Nemcsak hogy átvállalta a tanya fenntartását, de új támogatókat keresett, megszervezte az örökbeadásokat, és olyan stabil alapot teremtett, amire újra lehetett építeni.

Thomas mellett a tanya új életet kapott. Ketten együtt olyan eredményeket értünk el, amelyekre ma is büszkén tekinthetünk vissza: sok száz állat talált szerető otthonra, és az alapítvány újra erős közösségként működött.

2020 októberében egy tragikus balesetben elveszítettük őt. Hiánya pótolhatatlan – nemcsak számomra, hanem mindazok számára is, akik ismerhették őt, és láthatták, milyen szívvel-lélekkel állt az állatok ügye mellé.

Ez az oldal azért készült, hogy emléket állítson Thomasnak, aki nemcsak a társam volt, hanem az alapítvány életének meghatározó alakja is. Minden örökbe adott kutya és minden megmentett élet az ő örökségének része.